Rövid kivonat
- A bevándorlók átlagosan 18%-kal kevesebbet keresnek, mint a helyiek, de a bérkülönbség országonként változó.
- A származási hely és a születési hely jelentősen befolyásolja a béreket, különösen a szubszaharai és Közel-Keleti származású munkavállalóknál.
- Az uniós országok számos intézkedést tesznek a bérkülönbségek és a munkaerőpiaci szegregáció csökkentésére, például nyelvi képzésekkel és képesítések elismerésével.
A bevándorlók bérezése és a munkaerőpiaci kihívások Európában
A nemzetközi munkaerőpiac egyik legszembetűnőbb kérdése, hogy a bevándorlók átlagosan alacsonyabb béreket kapnak, mint a helyi munkavállalók. Egy frissen megjelent tanulmány a Nature tudományos folyóiratban részletesen elemzi ezt a problémát, és megállapítja, hogy a bevándorlók éves átlagbére 18%-kal alacsonyabb, mint a helyieké. Ez a különbség azonban nem egységes minden országban, hanem jelentős regionális változatosságokat mutat.
A kutatás 2016 és 2019 között 13,5 millió munkavállaló fizetését vizsgálta, nyolc európai országban, köztük Dániában, Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Norvégiában, Spanyolországban és Svédországban. Az eredmények szerint a bérkülönbség háromnegyed része annak köszönhető, hogy a bevándorlók nem jutnak hozzá a legjobban fizető állásokhoz, míg a maradék negyedben a helyiek magasabb bért kapnak ugyanabban a munkakörben.
Országonkénti különbségek
Spanyolországban a legnagyobb, több mint 29%-os bérkülönbséget tapasztalták, ahol a külföldiek a munkaerő 13%-át alkotják, és jelentős szerepet játszanak a gazdasági növekedésben. Ezzel szemben Svédországban, ahol a bevándorlók nagy része a közszférában dolgozik, csupán 7%-os a bérek közötti különbség. Norvégiában, Németországban, Franciaországban és Hollandiában a különbség 15-20% között mozog.
A származási hely és a születési hely szerepe
A tanulmány szerint a bérek alakulását nagyban befolyásolja, hogy a bevándorlók honnan származnak. A legnagyobb bérkülönbségek a szubszaharai Afrikából (26,1%) és a Közel-Keletről/Észak-Afrikából (23,7%) érkezőknél figyelhetők meg. Ezzel szemben az Európából, Észak-Amerikából és más nyugati országokból érkezettek esetében ez az eltérés csak 9% körüli.
Érdekesség, hogy a bevándorlók gyermekei helyzetben vannak a legjobban: náluk a bérek csak 5,7%-kal maradnak el az anyanyelvi szülőkkel rendelkező munkavállalókétól. A helyiek és a bevándorlók gyermekei közötti bérkülönbség minden országban nagyon alacsony, általában 2% alatt marad.
Lehetőségek a bérkülönbségek csökkentésére
Az Eurostat 2023-as adatai szerint a nem uniós polgárok 39,4%-a túlképzett a betöltött munkaköréhez képest, ami rávilágít arra, hogy a szakképzettség és az elhelyezkedés közötti ellentmondás tovább növeli a bérkülönbségeket.
A McKinsey tanulmánya szerint a társadalmi mobilitás javítása 3-9%-kal növelheti az európai országok GDP-jét, és segíthet megszűntetni a szakképzettségi szakadékot anélkül, hogy jelentős átképzésekre lenne szükség. Ehhez azonban hatékony intézkedésekre van szükség, például:
- nyelvi és munkahelyi képzések
- álláskeresést segítő programok
- jobb hozzáférés az oktatáshoz és a külföldi képesítések elismerése
Néhány európai ország már lépett ilyen irányba:
- Németország 2024-ben bevezette a szakképzett bevándorlási törvényt, amely lehetővé teszi a külföldi diplomások számára, hogy dolgozzanak, amíg hivatalosan el nem ismerik diplomájukat.
- Franciaország a ‘Carte Talent’ tartózkodási engedélyt reformálta, hogy vonzza a képzett szakembereket és kezelje a munkaerőhiányt, különösen az egészségügyben.
Összességében, bár a bérkülönbségek továbbra is jelentősek, az európai országok több lépést tesznek a munkaerőpiaci egyenlőség felé, a nyelvi és képzési programoktól a képesítések elismeréséig. A fejlődés azonban folyamatos és összetett folyamat, amely hosszú távon javíthatja a bevándorlók helyzetét és hozzájárulhat az európai gazdaság növekedéséhez is.
