Diszkrimináció az EU-ban: Mennyire érzik a lakosok a mindennapi hátrányokat?
Rövid kivonat:
- Az EU-ban élő 16 éves és idősebb személyek közül mindössze 5,9% számolt be arról, hogy lakáskereséskor hátrányos megkülönböztetés érte őket.
- A társadalmi kirekesztés vagy szegénység kockázatának kitett személyek körében ez az arány 10,1%-ra emelkedik.
- A diszkrimináció gyakorisága nyilvános helyeken, oktatási intézményekben és a közigazgatási ügyintézés során is magasabb a veszélyeztetettek között.
- A fogyatékkal élő személyek és a külföldön születettek körében a diszkrimináció mértéke jelentősen magasabb.
Diszkrimináció az EU-ban: Átfogó kép a mindennapi élet kihívásairól
Az Európai Unióban élő emberek tapasztalatai szerint a diszkrimináció továbbra is komoly problémát jelent a mindennapi élet számos területén. A legfrissebb adatok szerint mindössze a felnőtt lakosság 5,9%-a érzékeli úgy, hogy lakáskeresés során hátrányos megkülönböztetés érte őket. Ez az arány azonban jelentősen megemelkedik azok körében, akik társadalmi kirekesztés vagy szegénység veszélyének vannak kitéve, ahol a diszkrimináltak aránya eléri a 10,1%-ot.
Diszkrimináció a mindennapi élet különböző területein
A diszkrimináció megléte nemcsak a lakáskeresés során mutatkozik meg, hanem kiterjed a közszolgáltatásokkal és közigazgatási hivatalokkal való kapcsolattartásra is. A szegénység vagy társadalmi kirekesztés által veszélyeztetett személyek közül 9,2% számolt be diszkriminációról, míg azok, akik nem tartoznak ebbe a csoportba, csupán 4,2%-kal rendelkeznek ilyen tapasztalattal.
Oktatás és nyilvános helyek
Az oktatási intézményekben és a nyilvános helyeken tapasztalt diszkrimináció kevésbé gyakori, mint a fent említett területeken, azonban a veszélyeztetett csoportok körében itt is megfigyelhető a magasabb arány. Különösen igaz ez a szegénység vagy társadalmi kirekesztés által veszélyeztetett személyekre, akik 5,7%-a tapasztal diszkriminációt nyilvános helyeken, míg 4,4%-uk számolt be róla az oktatási környezetben.
Fogyatékkal élők helyzete
A fogyatékkal élő személyek jelentősen érzékelik a diszkriminációt, különösen a lakáskeresés során. Az adatok szerint 8,3%-uk tapasztalt ilyen hátrányos megkülönböztetést, ami több mint mások kétszerese az általános populációnak.
A közszolgáltatások és közigazgatási ügyintézés során a tevékenységükben korlátozott emberek 9,3%-a számolt be önbevalláson alapuló diszkriminációról, szemben a korlátozás nélküli személyek 4,1%-ával. Ez azt mutatja, hogy a fogyatékkal élők körében a hátrányos megkülönböztetés gyakorisága jelentősen magasabb.
Külföldön születettek és migránsok
A nem őslakosok körében megfigyelhető, hogy nagyobb mértékben érzik magukat diszkrimináltnak, mint az őslakosok. Tavaly például több mint minden nyolcadik külföldön született férfi számolt be arról, hogy lakáskeresése során diszkriminációt tapasztalt, ez az arány 3,4-szer magasabb, mint az ott született férfiaké.
A bevándorló nők körében ez az arány még magasabb: 11,6%-uk tapasztalta a diszkriminációt, ami 2,5-szerese az őslakos nők arányának. Ezek a különbségek különösen hangsúlyosak olyan országokban, mint Lengyelország, Portugália, Csehország és Olaszország, ahol a külföldiek ötször nagyobb valószínűséggel érzik magukat diszkrimináltnak nyilvános helyeken, mint a helyben születettek.
Összegzés
Az adatok szerint a különböző hátrányos helyzetekben lévő csoportok – így a fogyatékkal élők, a szegénység vagy társadalmi kirekesztés által veszélyeztetettek, valamint a migránsok – jelentősen több diszkriminációt tapasztalnak az EU-ban, mint az általános lakosság. Ez rámutat arra, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése továbbra is az európai uniós politika egyik fontos feladata, hiszen a diszkrimináció minden formája mélyen beágyazódhat a mindennapokba, és akadályozza a társadalmi kohézió erősítését.
