Jókai Mór és Ferenc József kapcsolata: a politikától a barátságig
Ez a cikk részletesen bemutatja Jókai Mór fiatalos, gúnyos politikai kiállásait, valamint későbbi, baráti kapcsolatát Ferenc József császárral és királlyal. Megismerhetjük, hogyan változott a színvonalas író és a monarhia viszonya az idő múlásával, és milyen jelentős szerepet játszottak egymás életében. Emellett feltárjuk, milyen események és személyes találkozások formálták a két alak közötti kapcsolatot, és hogyan vált a politika és a személyes tisztelet egymás iránt egymáshoz kötötté.
Rövid kivonat
- Jókai Mór fiatalon gúnyolta és kritizálta a Habsburgokat, különösen Ferenc Józsefet.
- Az 1860-as években azonban a politikai változások és személyes kapcsolatok révén baráti viszony alakult ki közöttük.
- Jókai a későbbiekben rendszeresen találkozott az uralkodóval, és politikai támogatásban is részesült.
Jókai Mór politikai kiállásai és fiatal kori gúnyolódásai
A fiatal Jókai Mór, aki 23 évesen a pesti forradalom idején tevékenykedett, már akkor is erőteljes hangon kritizálta a Habsburgokat. Az Életképek című folyóirat szerkesztőjeként több alkalommal ostorozta az osztrák uralkodóházat, sőt, gúnyolódó verseket és írásokat is publikált. Egyik legismertebb gúnyos alkotása a „Pan Jelasicz” című hősköltemény, amelyben a Habsburgokat nevetség tárgyává tette.
Ebben az írásban így fogalmazott cinikusan: „Általános nyavaja az a habsburgi családban, hogy víz terem a fejükben, hol másnál agyvelő van. Bizony Isten: ő felsége dicső császári fejébe elfér egy kis halastó.” Ez a kritikus hangvétel tükrözte a fiatal Jókai lázadását és ellenállását a Habsburg-dinasztia iránt, amely a forradalom idején különösen erős volt. Ugyancsak ebben az időszakban írta meg a „Szegény király!” című írását, amelyben a Habsburgok bukását vizionálta: „Jön az idő, melyben a népek hajtóvadászatot tartanak a királyokra, üldözni fogják e koronás vadakat egyik ország szélitől a másikig, s nem lesz azoknak maradásuk, sem e földön, sem a másvilágon.”
1848-49-es forradalom és a politikai következmények
Az 1848-as forradalom idején a fiatal Jókai aktívan részt vett a politikai eseményekben. A Habsburg-birodalom elleni lázadás élénk kritikával illette az uralkodóházat, amit nyilvánosan is kifejezett. Egy évvel később, 1849-ben a Közlöny című lapban is hangot adott ellenszenvének: „Hódítással egyesített birodalom soha sem élt soká. Azon fejedelem, ki, midőn a szeretetet választhatná, a félelmet választja kormánybotul, rosszul gondoskodik az utódjairól.”
A forradalom leverése után Jókai is bujkálni kényszerült, mivel a szabadságharc idején alkotó írókat és költőket börtönnel fenyegették. Sajó álnéven publikált, de Ferenc József börtönébe is került, ahol azonban kegyelemből szabadult. 1863-ban, amikor Zichy Nándor gróf írását publikálta a „Hon” szerkesztőjeként, ismét szembekerült az uralkodóval, mivel az a Habsburgokkal szemben fogalmazott meg kritikát. A bíróság egyéves börtönbüntetést szabott ki rá, de Ferenc József kegyelmet adott neki, így szabadult meg rövid idő alatt.
Kapcsolatok a későbbi években: a barátság kezdetei
A politikai ellenszenv ellenére később a viszony megváltozott. A politikai légkör enyhülésével, az osztrák-magyar kiegyezés körül egyre inkább baráti kapcsolat alakult ki közöttük. Jókai már neves íróként, a közvélemény elismert alakjaként rendszeresen találkozott az uralkodóval. A 1880-as években a „Rudolf” trónörökös által megálmodott „Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben” című könyvsorozat szerkesztőjeként ismerték meg egymást.
Az 1885-ös magánkihallgatáson Ferenc József elismerését fejezte ki Jókainak és a könyvsorozat szerzőinek. Később, 1892-ben újra találkoztak, amikor a király érdeklődött Jókai személyes életéről, például arról, hol töltötte a nyarat. A beszélgetés során a király megjegyezte, hogy milyen szép a Sváb-hegy, és Jókai humorosan válaszolt, hogy ott a kolerától sem félnek. Ez a kapcsolat a politikai ellenszenvből baráti viszonyba fordult, amelyet mindkét fél kölcsönös tisztelet és megbecsülés jellemzett.
A személyes találkozások és az udvari elismerés
Jókai rendszeresen megajándékozta Ferenc Józsefet műveivel, és a kapcsolatuk egyre szorosabbá vált. 1894-ben a király elsőként fogadta Jókait hivatalos látogatás alkalmával, s egészen az ajtóig sétált, hogy személyesen köszöntse az írót. A beszélgetés során Ferenc József örömét fejezte ki, hogy Jókai egészségben van, és az írónak is volt humoros megjegyzése: „ilyen öreg legénynek” tartották a királyi udvarban.
Ferenc József viszont visszafogottan válaszolt: „Az igaz, hogy ily korban az élvezetek már valódi dologszámba mennek, de kívánom, hogy ön még soká maradjon ilyen ifjú öreg legény.”
A kapcsolat csúcspontja az volt, amikor a király megjegyezte, hogy Jókai kitűnően van tálalva, és ezzel elismerte az író nemcsak személyes, hanem művészi értékeit is. A közös találkozók és a kölcsönös tisztelet mutatják, hogy a politikai ellenszenv idővel személyes barátsággá alakult.
Záró gondolatok
Jókai Mór és Ferenc József kapcsolata példázza, hogy a politikai ellentétek idővel feloldódhatnak, és a személyes tisztelet és barátság kialakulhat még a legkeményebb politikai kontextusban is. A fiatal gúnyolódó újságíróból a későbbi elismert íróvá vált Jókai életútja jól mutatja, hogy a politikai és személyes viszonyok sokszor összetettek, és a valódi kapcsolatokat a kölcsönös megértés és tisztelet építi fel, még akkor is, ha kezdetben mély ellentétek voltak közöttük.
