Június 25-én és 26-án mutatják be a napjainkban is óriási népszerűségnek örvendő Hegedűs a háztetőn című musicalt a Budapesti Operettszínházban. A teátrum színpadára több évtizedes kihagyás után visszatérő darab múltjáról, különlegességéről és üzenetéről is beszélgettünk a váltott szereposztásban Lejzer Wolfot játszó Magócs Ottóval. Blogstar-interjú.
Van esetleg valamilyen élménye vagy kötődése a Hegedűs a háztetőnhöz korábbról?
Igen, méghozzá elég meghatározó. Az első Hegedűs a háztetőn, amit láttam, Vámos László 1973-as rendezésének felújítása volt, 1986-ban néztük meg a nagymamámmal az Operettszínházban.
Magával ragadó, tiszta, egyszerű, meseszép előadás volt, a mai napig itt él bennem minden karaktere, a szcenika, az akkori színházi varázslat élménye, minden pillanata. Olyannyira, hogy nagyban befolyásolta a pályaválasztásomat.
Láttam más rendezéseket is, pl. a Westenden Henry Goodman-nal, vagy a Vígszínházban Hegedűs D. Gézával, a legnagyobb hatással azonban a Barrie Kosky által rendezett berlini előadás volt rám, a Komische Oper-ben, Markus John-al Tevje szerepében, szégyen, nem szégyen, de zokogtam az előadás végén, igazán felejthetetlen élmény volt.
Mesélne egy kicsit a karakteréről? Mi inspirálta a megformálásban?
Lejzer Wolf szerepét bízta rám Bozsik Yvette és Kiss B. Atilla főigazgató úr. Sokáig gondolkodtam, hogy ki ő és mit is akarunk egymástól, úgy éreztem, hogy igazi kisember, akit mindenki irigykedve néz, hiszen igencsak jómódú, vagyonos valaki.
Az ő karaktere kiegészíti Tevje figuráját: míg az a pénzhiánnyal küszködve próbálja eltartani a családját, addig az én Lejzerem a magánytól szenved. Ő hordozza magában a másik alapigazságot, miszerint a pénz nem boldogít.
Megpróbáltam igazán emberivé, kicsit esetlenül szerethetővé téve közelebb csempészni a nézők szívéhez, csak remélni tudnom, hogy sikerrel jártam.
Mi volt a legjobb vagy éppen a legnehezebb Lejzer karakterében?
A legjobb egyértelműen az, hogy nagyon meg tudta szerettetni magát velem, a legnehezebb pedig az út, amit bejárva küzdöttünk egymással, míg megtaláltuk a közös hangot, amíg eljutottam vele a kölcsönös elfogadásig, hogy ne megerőszakolva a figurát születhessen meg a karakter, de felismerhető legyek benne én is. Mindezt természetesen a rendezés, és a szerzői szándék tiszteletben tartásával együtt.
Ön szerint mitől különleges a Budapesti Operettszínház előadása?
Khell Zsolt látványos díszlete, Berzsenyi Kriszta elképesztő meseszerű jelmezei, Orbán János Dénes izgalmas, új fordítása, a Dreiszker József világította színpad, valamint a Pfeiffer Gyula, illetve Tassonyi Zsolt által vezetett, nagyszerűen játszó zenekartól már eleve más, mint a többi verzió, azonban mégis Bozsik Yvette lénye, látásmódja, ihletettsége, kiemelkedően spirituális gondolkodásmódja az, ami valójában meghatározza ezt az előadást.
Emellett pedig a darab önmagában is nagyon erős, nehéz benne elmozdítani a hangsúlyokat, vagy fókuszt váltani, mégis úgy érzem, hogy Yvette kicsit el tudta emelni, új életet volt képes lehelni az ő Hegedűsébe.
Személyes véleményem szerint, mert tovább lépni, többet enged láttatni az egyes karakterek saját apró történetéből, a lelkükből, a motivációjukból, ettől még kortalanabbá, frissebbé téve ezt a remekművet.
Mit gondol, mi a darab fő üzenete?
Nehéz erre válaszolni, hiszen Bozsik Yvette rendezésében mindenki megtalálhatja a saját maga számára érvényes választ, de az biztos, hogy a szeretet hatalma, a család és a tradíciók megtartó ereje hatja át az egész előadást. Successful és a hagyomány vezeti a figurák életét, befolyásolja a döntéseiket. Emellett megérteni, elfogadni is tanít, rávilágít a közösség erejére, de az emberi esendőségről is beszél. Úgy gondolom, hogy nagyon szép előadás lett belőle, amit jó ízléssel jár át a humor, és az önirónia, oldva a súlyos mondanivaló komolyságát.
Színház ez, nemes és jó színház, éppen ezért bátran ajánlom mindenkinek, jöjjenek el, és vigyenek haza a szívükben belőlünk egy darabkát!
(Fotók: Budapesti Operettszínház)
