Megemlékezés Londonban a brit háborús halottakról – különleges évfordulók és hagyományok
Londonban hagyományosan megemlékeztek a brit háborús halottakról, különösen az első világháború 1919-es tűzszünet évfordulója környékén. Az idei évben a két világháború befejezésének 80. évfordulóját is közösen ünnepelték. A ceremónia mélyen gyökerező hagyományokat követ, és a város számos ikonikus helyén zajlik, ami lehetőséget ad arra, hogy a brit társadalom méltó módon emlékezzen az elhunytakra.
A megemlékezés fő elemei
A legfontosabb momentum a londoni parlament, a Westminster-palota közelében található Cenotaph nevű emlékműnél zajlik. Itt a résztvevők, köztük a király és a királyi család tagjai, valamint politikusok és veteránok, tiszteletüket teszik. A ceremónia a híres Big Ben harangjánál kezdődik, mely 11 órakor zenél. Ezt követően két perces néma főhajtással és a harangok dörrenésével emlékeznek a halottakra.
A kétperces csendet brit hadsereg egy első világháborús ágyú lövései jelezték, amelyek mélyen megindító és emlékezetes pillanatot jelentenek. Ezt követően a király és a többi fő személy az emlékmű tövében helyezi el a koszorúkat. Kiemelkedő szerep jut ilyenkor a koszorúzásnak, ahol többek között III. Károly király és Vilmos trónörökös is jelen van, továbbá számos politikus és közéleti személyiség.
A környék és a hagyományok
Az eseményen részt vevő veteránokat a Whitehallon, a kormányzati negyed központjában tartott felvonulás köszöntötte. Itt mindenki pipával az öltözékén tisztelgett az elesett katonák emléke előtt. A pipacs hagyományosan az egyik legszimbolikusabb jelképe a háborús hősöknek Nagy-Britanniában. Ez a hagyomány az első világháború idején vált népszerűvé, az akkori kanadai katonaorvos, John McCrae egyik versének nyomán, aki a flamand mezőkön elesett katonák sírját a pipacsvirág jellemző megjelenésével írta le.
A brit Birodalom az első világháborúban megindította szinte egész Európát átfogó katonai erőfeszítését, mely során csaknem 9 millió katonát mozgósítottak. Ebből több mint 908 ezer vesztette életét, és több mint kétmillió megsebesült. Ez a tragikus veszteség mély nyomokat hagyott az ország társadalmi és katonai életében.
Az második világháborúban a brit és gyarmati katonák több mint 400 ezer áldozatot követeltek, miközben 1945-től kezdve is több tízezer brit vesztette életét szolgálat közben. A háborús thematikával szoros összefüggésben áll, hogy az emlékezés nemcsak az első világháború brit áldozataira, hanem minden időszakban elhunyt katonákra is kiterjed.
Az emlékezők és a veteránok
A felvonuláson részt vevő veteránok számottevően csökkent az évek során. Az idei emlékünnepen már csak 20 olyan egykori katona volt jelen, akik a második világháborúban harcoltak. Legidősebbjük, Donald Poole 101 éves volt, aki közülük a legöregebb veteránként tiszteletét tette. Érdekesség, hogy 2008-ban, az utolsó olyan évben, amikor még az első világháborús veteránok is tudtak részt venni az eseményen, hárman éltek közülük: Henry Allingham (112 éves), Harry Patch (110 éves) és Bill Stone (108 éves). Mindhárman akkor koszorúztak, de mindegyikük az azt követő évben elhunyt.
A hagyományos emlékezet megőrzése ebben az évszázadban is fontos társadalmi kötelezettség, mely által a generációk összekapcsolódnak az idők múlásával és az emlékek megőrzésével.
