Szobrászati posztmodern művészet: az arany WC és társadalmi provokáció

Szobrászati posztmodern téboly: az arany WC-csésze aukción

Rövid kivonat: Ez a cikk a Morbid művészeti csúcsteljesítményként bemutatott, színaranyból készült, működőképes WC-t tárgyalja, amely a Sotheby’s aukciójára kerül és legalább 10 millió dolláros értéket képvisel. Emellett ismerteti a művész, Maurizio Cattelan, művészi szándékait, valamint a műtárgy politikai és társadalmi üzeneteit.

A szobrászati posztmodern művészet csúcsszimbóluma: az arany WC

November 18-ára a Sotheby’s aukcióra készül New Yorkban egy rendkívüli, színaranyból készült műtárgy, amely valóságos működőképes vécéként szerepel, árverési kikiáltási ára pedig meghaladja a 10 millió dollárt. Ez az alkotás nem csupán egy egyszerű WC, hanem a modern művészet egyik legszemélyesebb és legerőteljesebb szimbóluma, mely szorosan kötődik a posztmodern művészet egyik legismertebb alakjához, Maurizio Cattelanhoz. A mű különlegessége abban rejlik, hogy a WC teljes egészében aranyból készült, súlya pedig hozzávetőlegesen 101,2 kilogramm, ami az arany árának figyelembevételével hatalmas értéket képvisel.

A mögöttes jelentés és a művészeti provokáció

A művész, Maurizio Cattelan szerint, aki egy globális művészeti ikona, ez az arany WC az elvont gazdagság és a társadalmi értékek kérdéseire való reflektálás. Cattelan munkásságát a provokáció, az irónia és a szociális kommentár jellemzi, melyeket a művész mindig is eszközként használt, hogy felhívja a figyelmet a társadalom problémáira. Pár évvel ezelőtt, Cattelan ‘Comedian’ című műve, egy falra ragasztott banán, eladási ára 6,2 millió dollár volt, mely szintén a művészet értékének kérdéseire mutatott rá. Emellett a Him című szobra Hitler térdelő alakját ábrázolta, és 17,2 millió dollárt ért a Christie’s aukcióján, ezzel is bizonyítva, hogy a provokatív művek milyen magas árakon kelhetnek el.

A műalkotás története és a társadalmi kommentár

Az arany WC eredetileg két változatban készült: az egyik 2016-ban készült, majd egy gyűjtő tulajdonában volt, a másikat pedig ugyanebben az évben a New York-i Guggenheim Múzeumban állították ki. A mű ezt követően vált ikonikus műalkotássá, mivel több mint 100 ezer látogató állt sorban, hogy használhassa. A Guggenheim közleménye szerint az alkotás a társadalom túlcsordulását, a szociális mércék és a gazdagság kérdését kívánja szimbolizálni, egyfajta szellemes fricskát adva a gazdag elitnek, mely képes egy ilyen műtárgyat birtokolni vagy hozzáférni.

A tolvajok és a mű vásári értéke

2019-ben, mikor a Blenheim-palotában, Churchill szülőhelyén állították ki az arany WC-t, azonban tolvajok eltulajdonították, feldarabolva és értékesítve. A nyomozás eredményeként két személyt ítéltek el, de a mű — amely eredetileg is provokatív szimbólum volt — nem került vissza. Ez az eset aláhúzza az anarchikus és a művészi szándéknak ellentmondó hozzáállás összetettségét. A lopás olyan érzékeny téma, melyet a művész egyértelműen kritizál, ugyanakkor felhívja a figyelmet a műérték és a valódi érték közötti különségre.

Művészi és társadalmi reflexiók a mű kapcsán

Galperin, a Sotheby’s kortárs művészeti részlegének vezetője, kiemelte, hogy az arany WC nem csupán egy értéktárgy, hanem szociális és politikai kérdéseket is felvető műalkotás. Ahogy a vasárnapi banán is rávilágított arra, hogy a művészet kérdése a tulajdon és az érték fogalma körül forog, az amerika annyiban kiemelkedő, hogy azzal a társadalmi feszültségekre és a luxuselitet ért kritikai szemléletre helyezi a hangsúlyt. A mű kiállítása most a Sotheby’s új székhelyén, a Breuer-épületben történik, viszont a víz- és csatornahálózatba nem kötötték be, így használatának lehetőségét megakadályozták, ezzel is megőrizve art objekként való státuszát.

A kérdés: Használható vagy műalkotás?

Ön merné-e használni eredeti funkciójára a szobrász által készített arany WC-t? Ez a kérdés összeköti a művészet eredeti funkcionalitását a társadalmi és politikai üzenetekkel, melyeket a mű hordoz. Miközben a művet kiállítják, a használat lehetőségét kizárják, így csak megtekintésre alkalmas, ugyanakkor felveti az érték, az értelmezés és a funkcionalitás közötti kérdéseket. Ez a mű nem csupán egy szobor, hanem a modern társadalom válságjelzése is, amely a luxus, a superficialitás és a művészet határainak kérdéseiről szól.