Ukrajna és a magyar történelem kapcsolatai – tények és tévhitek
Rövid kivonat: A magyar-ukrán történelmi kapcsolatok és az ezek körüli tévhitek tisztázása érdekében a tudomány képviselői cáfolják a budapesti ukrán nagykövet állításait, miszerint ukrán hercegnők lettek volna magyar királynők, és ezek a kapcsolatok közös DNS-ből erednek. A cikk részletesen bemutatja a középkori történelmi tényeket, valamint a nyelvi és nemzeti kategóriák fejlődését.
A politikai és történelmi tények összefüggései
A közelmúltban komoly vitát váltott ki egy interjú, melyben Sándor Fegyir, a magyarországi ukrán nagykövet, olyan kijelentéseket tett, amelyek ellentmondanak a történettudomány jelenlegi álláspontjának. A diplomata azt állította, hogy öt ukrán hercegnőből lett magyar királynő, és tőlük származtak a későbbi magyar királyok, ezzel összekötve a két nép történelmi gyökereit.
Az ukrán és a magyar történelmi kapcsolatok
Azonban a magyar történészek, így Bárány Attila, a Debreceni Egyetem professzora, világosan cáfolják ezeket a kijelentéseket. Szerintük az említett kifejezés, azaz az, hogy ukrán, anakronisztikus, mivel a középkorban ilyen fogalom nem létezett, és a területet akkor még nem nevezhették ukránnak.
A középkori területek és a nemzeti identitások fejlődése
Az Árpád-házba házasodó hercegnők a mai Ukrajna területén élő orosz hercegnők voltak, nem ukránok. A Kijevi Nagyfejedelemség, amit óorosznak nevezhetünk, az akkor létező államalakulat volt, nyelve pedig az óukrán és az óbelorusz ötvözete volt, de nem volt ukrán nemzeti identitás.
A hercegnők és a nemzeti hovatartozás kérdése
Például Anasztázia, I. András magyar király felesége, Jaroszláv kijevi nagyfejedelem leánya volt, és nem ukrán, hanem az óorosz Kijevi Rusz egyik képviselője. Hasonlóképpen Salamon király nagyanyja, aki szintén a Kijevi Rusz családi leszármazottja, nem ukránként, hanem orosz vagy óorosz származású volt.
Az ukrán nemzeti kategória kialakulása
A történész szerint az ukrán nemzet, mint olyan, csak jóval később, a 18–19. században alakult ki, amikor a területi és nyelvi különbségek tudatos nemzeti identitásként öltöttek testet. A középkori források nem ismerik az ukrán kifejezést, így a történelmi személyeket nem lehet ukránként azonosítani.
Magyar–orosz kapcsolatok a középkorban
A magyar királyok több kijevi fejedelem leányát vették feleségül, azonban ezek a házasságok semmiképpen sem eredményeztek ukrán nemzeti hovatartozást. Szent László király egyik leánya például a kijevi nagyfejedelem leánya volt, de ez nem jelenti azt, hogy a magyar és az ukrán nemzet összefüggésben állt volna.
Konfliktusok és szövetségek
A magyarok és a ruszinok közötti kapcsolatok nem voltak mindig barátságosak. II. Géza a 12. században sorozatos háborúkat vívott a ruszokkal, és többször próbálta elfoglalni Halics területét. Ez is bizonyítja, hogy a két nép közötti kapcsolatok nem egységesen barátságosak, hanem összetettek voltak, konfliktusok és szövetségek váltakoztak.
Összegzés
A történészek egyértelműen cáfolják a nagykövet állításait, hangsúlyozva, hogy a középkorban nem létezett ukrán nemzeti identitás, így a hercegnők sem lehettek ukrán származásúak. A magyar és az orosz (kijevi) kapcsolatok sokkal inkább a közös történelmi események és házasságok szövetében értelmezhetők, nem pedig a modern nemzeti kategóriák szerint. Ez a történelmi tisztánlátás alapvető ahhoz, hogy helyesen értelmezzük a múltat és az ebből fakadó nemzeti identitások kialakulását.
